2010.06.20-a egy átlagos vasárnapnak indult. Tudtam, hogy aznap előfordulhatnak zivatarok, és lelkem mélyén reménykedtem benne, hogy valami esemény lesz is, bár annyi dolgom volt, hogy délelőtt nem töprengtem ezen sokat. Annyit megtettem, hogy beindítottam a házunk tetején lévő kamerát, hátha lesz majd rajta valami érdekes. Ennek jelentősége lesz még később…
Elfogyasztottam közben a kis családommal a vasárnapi ebédet, nem sokkal később letettük a kisfiunkat aludni, majd rápillantottam a radarképre. Előtte már láttam, hogy a Duna-Tisza közötti terület kezdett aktivizálódni. Menet közben tovább fejlődött az említett terület, és ez a látvány fogadott a radaron:
Mondtam feleségemnek, hogy ez jó lehet, kezd a környékünk bedurranni, hátha sikerülne tubát fotózni. :)
A szupercella.hu többek között tubára adott ki konvektív előrejelzést! Én már elég régen néztem bele az előrejelző modellekbe, úgyhogy nem voltam képben.
Kimentem tehát az egyik szokásos helyemre: Tószeg déli határába, a "karai út"-ra és elkezdtem fotózni. Semmi extra nem volt még ekkor:
Elindítottam egy time-lapse -ot is a fényképezőgépen, de hamar össze kellett szednem a cuccot, mert elkezdett gyengén esni az eső. Sajnos ez várható volt, hiszen tudtam, felettem is keletkeznek és fejlődnek a felhők, de reméltem több időm lesz. Nem volt. Kicsit csalódottan beültem az autóba, és megvártam a gyenge zápor végét. Amikor kiszálltam, a DNY-i horizont felett megláttam valami érdekeset, amitől kicsit belelkesültem:
Szóval ezen a képen, ott messzi a háttérben a kép közepétől kicsit balra látszik, hogy a homogén felhőzet alatt gomolyos szerkezetű felhő kezd alakulni. A kép 14.11 perckor készült. Talán nem véletlen, hogy a 14.15-ös radarkép volt az első olyan képkocka az OMSZ radaron, ahol kipattanni látszik egy zivatar. Ebből lett a szupercella:
Idő közben felfedeztem, hogy mindent hoztam én magammal a vadászatra, a teljes menetfelszerelést, amit ilyenkor szoktam, csak éppen a jogosítványt nem. :)
Sebaj gondoltam, hazaszaladok érte, és legalább ránézek a radarképre. Útközben már hazaszóltam, hogy frissítve legyen a radarkép. ;) Nem akartam sok időt elvesztegetni. Valamit már érezhettem ekkor, és ami otthon fogadott megerősített ebben: különösen tetszett a 14.00 órás radarkép, bár azon a kiszemelt példány még éppen nincs rajta.
Gyönyörű konvergencia zóna látszott tőlem nyugatra. Elindultam meglesni, mi lesz ebből: átautóztam Kőröstetétlenre. Viharvadászatra fel! :)
Útközben már egyre fokozottabb hangulatban voltam a felsejlő látványtól, és nem bírtam ki, hogy ne álljak meg fényképezni is. Leálltam tehát az abonyi-tetétleni útkereszteződéstől nem messze lévő pihenőhelynél. Egyre biztatóbb volt az égkép:
Felgyorsulni látszottak az események. Továbbindultam, de pár km után a Tetétlenre vezető felüljáró kis leágazásánál megint megálltam fotózni. Gyűjtötte az erőt a "kicsike":
Az volt a szenzációs, hogy amíg fotóztam, és amíg kocsival elindultam, a menet közben eltelt 5-10 perc alatt mindig annyit változott a felhőzet (részben, mert egyre közelebb is kerültem a cellához), hogy ezúttal sem jutottam pár km-re messzebb, és megint megálltam az út szélén:
A kép bal oldalán már gyönyörű (ekkor még kicsike) falfelhő. Ezt akkor a nagy sietségben és izgatottságomban fel sem fogtam.
Innen már csak kb. 1 km volt, és végre beértem Kőröstetétlenre. Nem akartam sokkal tovább menni. Amilyen ütemben fejlődött a cella, úgy gondoltam nem tudnék majd sokáig fotózni, pedig azt nagyon szerettem volna. Azt hiszem jó döntés volt, mert innen elég sokáig prímán tudtam kattintgatni, miközben egyre félelmetesebb látványt nyújtott a zivatar. Az itt készült képekből:
Egyre nagyobb falfelhő:
Közben szép lassan közeledett és közeledett, tovább fokozva az adrenalin termelést a szervezetemben. :)
Eljött a pillanat, és menekülőre kellett fogni, bár bíztam benne, hogy nem soká megint meg tudok állni fényképezni, mivel hiába fejlődött gyorsan, kelet felé (valamint észak felé, amerre továbbhaladta a későbbiekben) nagyon lassan mozdult el ekkor még (a későbbi radarképek is tanúsítják: sokáig szinte egy helyben toporgott). Bepattantam az autóba, és visszafelé indultam, amerről jöttem.
Szégyen a futás, de hasznos. :) Sok impozáns képet akartam még.
Alig, hogy elindultam nagyon rövid, de nagy cseppes zápor kapott el, majd gyorsan kiértem alóla.
Siettem tovább a felüljáróra, (ahol Tetétlen felé is megálltam), mert próbáltam magas-lest találni a fotózáshoz. Ez egy jó hely volt. Ekkor már olyan struktúrát vett fel a vihar, hogy eszméletlen extázisban hívtam fel Durbász (Anarki) Gábor barátomat, hogy pár szóval megpróbáljam leírni Neki, mit látok. Ez nem nagyon sikerült. :)
Nem is csoda szerintem, mert itt már a képek közül is csak a panorámák mutatják a lényeget. Előttem tombolt életem vihara:
Hatalmas falfelhő
Hosszan elnyúló farokfelhő a falfehőbe csatlakozva! A "SZÍVÓTÉR" (by TWISTER) :)
Életem legjobb képe (nem technikailag, hanem tartalmilag).
További panorámák:
Itt nagyon erősen kezdett rám húzódni megint a peremfelhőzet…
…és itt megint menekülőre kellett fogni, de persze csak egy pár km-t hátráltam. ;)
A következő megállónál, megint az Abony-Kőröstetétlen útkereszteződésnél álltam meg utoljára lefotózni ezt a fenevadat.
Így nézett ki mikor (a jobb oldali rész) bekebelezte Abonyt.
A fehéredő zivatarcella ontotta a 2-3 cm-es jégdarabokat Abonyra, ahol szinte lapátolni lehetett a végén a jeget.
Hazafelé menet elkapott a csapadéksáv széle, és kb. 5-10 percig felhőszakadásszerű intenzitással zuhogott az eső. Ez kb. Tószeg Szolnok felöli széléig tartott, majd fokozatosan gyengült, végül Tószeg Tiszavárkonyi szélénél már az utak is szárazak voltak. Vezetés közben (pszt…) beszéltem Devilstorm21-el, aki nem volt elérhető előtte telefonon, és aki nagy meglepetésemre közölte, hogy délről megint durran be egy cella. Gondoltam, nem kell még, hogy vége legyen a vadászatnak, így átautóztam a Tiszavárkonyi-szőlők határába, ahonnan egyszerre fotóztam részben a már erősen távolodó SC-t…
…részben a Devilstorm által említett közeledő cellát:
Valamint minden mást, ami érdekesnek és szépnek tűnt:
A dél felől közeledő zivatar csapadékmezeje lassan a fejem felett olvadt össze a távolodó SC csapadékmezejével, vagy még pontosabban inkább úgy mondanám hogy ez a szakasz is erősebbé vált. Lényeg, hogy hazaindultam, mert láttam, most már nincs miért folytatnom a vadászatot. Ennyi lenne tehát a vasárnapi nap történései!
Illetve, elnézést! Volt nekem egy beizzított webkamerám is a tetőn. Megnéztem, vajon az lencsevégre kapott-e valamit?
Másnap vettem észre, hogy, az általa felvett 2. zivatarcella szintén növesztett egy a falfelhőt, ami egész sokáig megfigyelhető, majd gyorsan rátekeredik a csapadékzóna. Ez a cella a főhősünkhöz képest rossz szögből volt fotózva, hiszen nem DK, hanem ÉNY felöl látta a kamera. Akár szintén szupercella is lehetett, de ezt ennyi információ alapján azért merészség lenne kijelenteni…
A kép jobb alsó részén falfelhő-szerű képződmény (de a jelenség jobban látszik a videón)
…Mindenesetre a time-lapse végignézésekor jól láthatóak az eltérő irányú felhőmozgások, a falfelhő elég masszív létezése, valamint az sem lebecsülendő, hogy ezen 2. cella a radaron szintén jól nyomon követhetően ~2,5 óráig életben volt. A első zivatar pedig közel 3 órát!
Estefelé még elkocsikáztunk a családdal Abonyba, de akkorra már elolvadt a jég. Viszont útközben több helyen is láttunk kisebb letört ágakat, valamint teljesen általános volt a következő (mobillal készült) kép:
A nap összefoglalása:
Nagyon nagy szerencsém volt több szempontból is. Nem elég, hogy a szemem láttára alakult ki a szupercella, mindez végig jól dokumentálható (fotózható) módon, de ráadásul a leggyönyörűbb kiteljesedésekor is optimális szögből sikerült fotózni. Mind oda-, mind visszafelé ugyanazon 3 megállóhelyről készítettem a képeket. Az is hatalmas szerencse, hogy amíg tőlem nyugatra tartózkodott a zivatar, addig sokáig szinte egy helyben forgott (a forgást jól bizonyítja, a róla készült time-lapse is), és csak később gyorsult be É-ÉK-i irányba elhaladva. A begyorsulását lehet, hogy a tőle délre fekvő területek felett kipattanó újabb komoly reflektivitással rendelkező zivatar közeledése okozta. Talán ugyanennek köszönhető az is, hogy habár a modellek nem mutattak aznapra a szupercella létrejöttéhez elegendő szélnyírást, mégis össze tudott a cella annyit "lapátolni" magának a környezetéből, ami elegendő volt a jelenség kialakulásához.
OMSZ Radar archívum:
LINK
Képgaléria (diavetítve): LINK
Teljes videó: LINK
